A bulizó karakterek természetesen kitaláltak, a valósággal és bármely olvasóval való hasonlóságuk csupán a véletlen műve.
A bulik lelke
Ők azok az emberek, akik egy buliban érzik igazán otthon magukat, akiknek a lételeme a nyüzsgés. Lehetnek nők vagy férfiak, érkezhetnek egyedül vagy társaságban, de sosem látod őket a sarokban állni, legtöbbször a buli legnagyobb forgatagában táncolnak, énekelnek. És mindig, de tényleg mindig van a kezükben egy pohár. Hiába ugrálnak, hiába mennek bármerre, az ital ott van velük. És ennek ellenére sosem részegek, még csak nem is ittasak, bár ez a bulik legtöbb résztvevőjéről nem mondható el.
Szeretnek beszélgetni, kapcsolatot építeni akár teljesen idegen emberekkel is. Mindig kedvesek, jó humorérzékük van, de azért megtartják a kellő távolságot. Ha valakit egyedül látnak a házibuliban a kanapén, vagy egy nagyobb rendezvényen a pultnál, biztosan odalépnek hozzá, táncolni hívják, vagy csak megkérdezik, hogy van. A bulikon kívül is ilyenek, közvetlenek, segítőkészek, és rendkívül empatikusak. Az ilyen extrovertált emberekkel érdemes együtt menni szórakozni, koncertre vagy fesztiválra, mert biztosan senki nem fogja unottnak vagy rosszul érezni magát a környezetükben.
A csendes megfigyelő a buli perifériáján
Ő biztosan nem önszántából ment bulizni. Csendesen áll a táncparkett szélén, üldögél a fotelben, vagy kint mászkál, esetleg magában iszogat vagy dohányzik. Nem ugrál, nem énekel, és nagyon ritka pillanat, ha elkapod, ahogy a zene ütemére ingatja a fejét. Valószínűleg egy barátját kísérte el, esetleg a buli szervezője a lakótársa, és ő csak belecsöppent. Netán az egyik vadabbul szórakozó, tömegben néha elvesző illető szülei (vagy férje/felesége) kérték meg, hogy juttassa haza épségben a gyermeküket (párjukat), mint az egyetlen józan a környéken.
Ha bárki odalép hozzá, azzal mindig kedves, de kimért és távolságtartó. Nem részegedik le, nem áll be senki kedvéért középre táncolni, és legyen nő vagy férfi, a közeledőket udvariasan visszautasítja. Mikor a társasága köré gyűlik kifújni magát, velük lelkendezik, nevet, beszélget, majd amint magára hagyják, felveszi a bulit kívülről szemlélő, enyhén elítélő arckifejezését, és tovább álldogál. Tipikus jóindulatú introvertált.
A legnagyobb partiarc a buliban
Na ő az, akire a buliban a csendes megfigyelőnek vigyáznia kell. Vagy nem bírja az alkoholt, vagy annyit iszik, hogy már ne bírja, de biztosan ittasabb a kelleténél már az első szám vége előtt. A hétköznapokban valószínűleg zárkózott, kevés barátja van, a szülei szigorúak (illetve ha már jól benne jár a felnőttkorban, akkor tiniként tartották rövid pórázon), és egy-egy parti alkalmával adja ki magából a visszafojtott energiáit. Középen ugrál, kiabálva énekel, össze-vissza lötyögteti az italát, de akkor is kér még egyet, ha már homályosan látja az embereket. Féktelen és heves, hajlamos mámorában olyan dolgokra is igent mondani, amire egyébként nem tenné – legyen az egy újabb feles, asztalon táncolás, vagy egy másik ember közeledése.
A buli utáni napon jó esetben koponyarepesztő módon fáj a feje és nem emlékszik semmire, így a barátait faggatja, mennyire viselkedett rémesen. A részleteket megtudva, szégyennel telve fogadkozik, hogy soha nem iszik többet – egészen a következő szombatig. Mondhatni javíthatatlan, neki ez a kikapcsolódás, így engedi ki a gőzt, de botrányba, verekedésbe sosem keveredik, sem neki, sem másoknak a környezetében nem esik bántódása. De sajnos ez nem mindenkiről mondható el… Neki mindegy, milyen buli, csak kiereszthesse a gőzt, és csak felcsapja a https://nightlife.hu/ -t és megnézi, mi van épp terítéken.
Az agresszív részeg a bulik legveszélyesebb eleme
Minden egyes buliban van egy személy (bármiféle szexizmust félretéve: többnyire férfi), aki körül nagyon hamar valami botrány kerekedik. Összeszólalkozik egy haverjával, rámozdul más barátnőjére, leveri valakinek a sörét, beleköt egy számára antipatikus bulizóba, vagy bármi hasonló. Jobb esetben ez kimerül egy ordibálós-káromkodós monológban, ha viszont a vele szembekerült illető hajlamos kiállni magáért, akkor nagy eséllyel a kidobókra is szükség lesz.
Ez az ember vagy vezetői pozícióban van civil életében, és sok hatalom birtokosa, vagy pont ellenkezőleg: alacsony beosztásban van, elnyomják, nincs hatalma a saját élete felett. Mindkét véglet veszélyt jelent a környezetére. Előbbi esetben a bulikon kívül is kiéli a felsőbbrendűsége adta lehetőségeket, és úgy véli, ezt bárhol és bármikor szabadon megteheti. A rossz hír az, hogy egy koncerten vagy szombati partin senkit nem fog érdekelni, hogy milyen pozícióban van, és a magukat megvédő emberek szokatlan jelensége vagy mélyebb agressziót, vagy gyors visszakozást vált ki belőle. Utóbbi helyzet fennálltakor a hétköznapokban elnyomott férfi egy olyan szituációban akarja bizonyítani a rátermettségét, ahol nincsenek főnökei, ugyanolyan ember, mint bárki körülötte, és támadással reagálhat bármilyen szituációra. A bulikban így kiélt frusztráció azonban önmagára és a környezetére is roppant veszélyes lehet.
